Az én sztorim
Az én sztorim
Emlékszem, feküdtem az ágyban, és azon gondolkodtam: mitől hiteles valaki?
Én egyáltalán az vagyok?
Arra gondoltam, ha felnőnek a lányaim, vajon azt mondják-e majd:
„Apa, te tényleg a saját utadat jártad.”
És ekkor jött a kellemetlen felismerés: hogyan mondhatnám nekik, hogy merjenek nagyont álmodni, ha én magam sem teszem?
Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy elindulok a saját utamon.
Így született meg a szemüveges srác.
Nem borászcsaládból jövök. Nem örököltem pincét, nevet vagy birtokot. Volt egy stabil munkám, egy családom, egy gitárom és egy gondolat, ami nem hagyott nyugodni:
Mi lenne, ha egyszer tényleg azt csinálnám, amit szeretek?
A bor nálam nem üzleti tervként indult. Inkább egy hely volt, ahol végre nem kellett szerepet játszani.
Mindig kreatív embernek tartottam magam, ezért nem akartam még egy „Vezetéknév Pincészet” lenni. Olyan márkát szerettem volna építeni, amely emberi, esendő, játékos és néha kicsit pofátlan.
Így született meg a szemüveges srác.
A boraim karakterek. Nem azért, mert jól mutatnak a címkén, hanem mert az emberek is karakterek. És a bor is az.
Főként spontán erjesztek, hordóban érlelek, és hiszek abban, hogy a boroknak ugyanúgy meg kell találniuk a saját útjukat, mint az embereknek.
A Somló számomra nemcsak vulkanikus talajt jelent.
Hanem szabadságot.
Egy kis présházat, ahol jó emberek ülnek össze.
Zenét.
Beszélgetéseket.
Nyári estéket.
Az elmúlt években rájöttem, hogy az emberek nemcsak a bor miatt jönnek hozzám. Hanem a hangulatért, a zenéért, a történetekért és azért, mert néhány órára mindenki önmaga lehet.
Ha tőlem bort vásárolsz, nemcsak egy palackot kapsz.
Kapsz egy estét.
Egy történetet.
Egy gondolatot.
És talán egy kis bátorítást is ahhoz, hogy te is merj a saját utadon járni.
Ez a bor nem mindenkinek készült.
De ha érzed, miről szól, akkor valószínűleg neked igen.
Emlékszem, feküdtem az ágyban, és azon gondolkodtam: mitől hiteles valaki?
Én egyáltalán az vagyok?
Arra gondoltam, ha felnőnek a lányaim, vajon azt mondják-e majd:
„Apa, te tényleg a saját utadat jártad.”
És ekkor jött a kellemetlen felismerés: hogyan mondhatnám nekik, hogy merjenek nagyont álmodni, ha én magam sem teszem?
Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy elindulok a saját utamon.
Így született meg a szemüveges srác.
Nem borászcsaládból jövök. Nem örököltem pincét, nevet vagy birtokot. Volt egy stabil munkám, egy családom, egy gitárom és egy gondolat, ami nem hagyott nyugodni:
Mi lenne, ha egyszer tényleg azt csinálnám, amit szeretek?
A bor nálam nem üzleti tervként indult. Inkább egy hely volt, ahol végre nem kellett szerepet játszani.
Mindig kreatív embernek tartottam magam, ezért nem akartam még egy „Vezetéknév Pincészet” lenni. Olyan márkát szerettem volna építeni, amely emberi, esendő, játékos és néha kicsit pofátlan.
Így született meg a szemüveges srác.
A boraim karakterek. Nem azért, mert jól mutatnak a címkén, hanem mert az emberek is karakterek. És a bor is az.
Főként spontán erjesztek, hordóban érlelek, és hiszek abban, hogy a boroknak ugyanúgy meg kell találniuk a saját útjukat, mint az embereknek.
A Somló számomra nemcsak vulkanikus talajt jelent.
Hanem szabadságot.
Egy kis présházat, ahol jó emberek ülnek össze.
Zenét.
Beszélgetéseket.
Nyári estéket.
Az elmúlt években rájöttem, hogy az emberek nemcsak a bor miatt jönnek hozzám. Hanem a hangulatért, a zenéért, a történetekért és azért, mert néhány órára mindenki önmaga lehet.
Ha tőlem bort vásárolsz, nemcsak egy palackot kapsz.
Kapsz egy estét.
Egy történetet.
Egy gondolatot.
És talán egy kis bátorítást is ahhoz, hogy te is merj a saját utadon járni.
Ez a bor nem mindenkinek készült.
De ha érzed, miről szól, akkor valószínűleg neked igen.
Kapcsolat
Lépjen kapcsolatba velem!
