Borászatom

Borászatom



A boraim jelenleg még édesapám pincéjében készülnek. Talán nem meglepő módon ő is szemüveges srác. A szőlőfeldolgozásban és a borkészítésben aktívan részt vesz, így a borokban nemcsak az én gondolataim, hanem két generáció tapasztalata és kíváncsisága is benne van.
Közben megtettük a következő lépést. Feleségemmel vásároltunk egy kis présházat a Somló-hegy Grófi dűlőjében.
Ez számomra nem birtok. Nem befektetés. Hanem egy hely, ahol minden összeér: a bor, a zene, a család és azok az emberek, akik néhány órára szeretnének kiszakadni a világból.
A présházat a Vino Camino Somló keretében nyitottuk meg először a látogatók előtt. Azóta a legszebb visszajelzés számomra az, hogy sokan nem egyszerűen borkóstolónak nevezik az itt töltött estét, hanem élménynek.
A boraim részben saját szőlőből, részben más somlói területekről származó alapanyagból készülnek.
A Somló számomra nemcsak egy borvidék.
Hanem energia.
Vulkán.
Szél.
Bazalt.
Csend.
A hegy különböző részei egészen más arcukat mutatják, és ezek a különbségek a borokban is megjelennek.
A Somló nem simul. Nem akar mindenkinek megfelelni.
Talán ezért érzem magam itt otthon.
Különösen közel állnak hozzám a régi magyar fajták.
A Juhfark számomra a Somló szíve. Feszes, karakteres, ásványos.
A Hárslevelű nyitottabb, játékosabb, néha könnyed, néha lázadó.
A Furmint olyan, mint az emberek: egyszer úriember, máskor művész.
Az Olaszrizling egy új fejezet a szemüveges srác történetében. Saját szőlőből készül, a Somló déli oldaláról. Tömény, ásványos és koncentrált bor, amely még keresi a saját karakterét, ahogy annak idején
én is.
Mindegyiknek saját története van.
És saját arca.
A boraim többsége spontán erjed, fajélesztő hozzáadása nélkül.
Hordóban érlelek, finomseprőn tartok, időt adok a boroknak.
Hiszek abban, hogy a hagyomány és a modern gondolkodás nem egymás ellenségei.
Nincs egyetlen recept.
Minden évjárat új kérdéseket tesz fel.
És minden bor egy új válasz.
A Hárslevelű Narancsbor esetében hosszú héjon áztatással, amfórával és hordóval is dolgozom, mert szeretem, amikor a bor kicsit kilép a komfortzónából.
Számomra a bor útkeresés. Játék, kísérlet, döntések sorozata. Nem célom mindenkit megszólítani. Azokat keresem, akik nyitottak, kérdeznek, gondolkodnak, és egy pohár bor mellett szeretnek beszélgetni.
Számomra a bor nem csupán ital.
Beszélgetés.
Zene.
Barátok.
Nyári esték.
Őszinteség.
Nem szeretnék mindenkinek megfelelni.
Azokat keresem, akik kíváncsiak, kérdeznek, gondolkodnak és szeretnek egy pohár bor mellett kapcsolódni más emberekhez.
Nem a díjak és a pontszámok miatt készítem a borokat, de jó érzés, amikor a szakma is visszaigazol.
Az első évjárat borai már rögtön kiemelkedő pontszámokat kaptak a Vince Magazinban, a Juhfark 2020 pedig harmadik helyezést ért el a Borsmenta Magazin Juhfark vaktesztjén.
A 2023-as évjárat borai ismét bekerültek a Vince Magazin válogatásába, ami számomra azt jelenti, hogy nem egyszeri szerencséről volt szó, hanem egy olyan útról, amelyen érdemes továbbmenni.
A legfontosabb visszajelzések azonban továbbra is azok, amikor a vendégek ezt mondják:
„Mintha a jó barátaimmal töltöttem volna az estét.”
Hiszek abban, hogy aki a saját útját járja, azt időnként megtalálják a kalandok.
Így kerültem be a Magyar Borászok Futballválogatottjába, amellyel 2024-ben megnyertük a Vino EURO-t Portugáliában.
2026 nyarán pedig a Toszkánában tartandó Európa-bajnokságon értünk el szép eredményt.
Az első borkóstolómon nagykövetek vettek részt.
A címkék története annyira megtetszett a Mongol Nagykövetség egyik képviselőjének, hogy a Petőfi-emlékév során Mongóliában több magyar rendezvényen is a szemüveges srác borait szolgálták fel.
2025-ben aztán kétszer is Lengyelországban jártam, először egy borfesztiválra hívtak meg Wroclawba kiállítóként, majd ugyancsak ide tértem vissza, a Lengyel Borászati Konferenciára, ahol kíváncsiak voltak a tapasztalataimra és előadóként számítottak rám egy kerekasztalbeszélgetésen.
Néha a bor egészen messzire visz.
Én pedig kíváncsian követem az útját.
A boraim jelenleg még édesapám pincéjében készülnek. Talán nem meglepő módon ő is szemüveges srác. A szőlőfeldolgozásban és a borkészítésben aktívan részt vesz, így a borokban nemcsak az én gondolataim, hanem két generáció tapasztalata és kíváncsisága is benne van.
Közben megtettük a következő lépést. Feleségemmel vásároltunk egy kis présházat a Somló-hegy Grófi dűlőjében.
Ez számomra nem birtok. Nem befektetés. Hanem egy hely, ahol minden összeér: a bor, a zene, a család és azok az emberek, akik néhány órára szeretnének kiszakadni a világból.
A présházat a Vino Camino Somló keretében nyitottuk meg először a látogatók előtt. Azóta a legszebb visszajelzés számomra az, hogy sokan nem egyszerűen borkóstolónak nevezik az itt töltött estét, hanem élménynek.
A boraim részben saját szőlőből, részben más somlói területekről származó alapanyagból készülnek.
A Somló számomra nemcsak egy borvidék.
Hanem energia.
Vulkán.
Szél.
Bazalt.
Csend.
A hegy különböző részei egészen más arcukat mutatják, és ezek a különbségek a borokban is megjelennek.
A Somló nem simul. Nem akar mindenkinek megfelelni.
Talán ezért érzem magam itt otthon.
Különösen közel állnak hozzám a régi magyar fajták.
A Juhfark számomra a Somló szíve. Feszes, karakteres, ásványos.
A Hárslevelű nyitottabb, játékosabb, néha könnyed, néha lázadó.
A Furmint olyan, mint az emberek: egyszer úriember, máskor művész.
Az Olaszrizling egy új fejezet a szemüveges srác történetében. Saját szőlőből készül, a Somló déli oldaláról. Tömény, ásványos és koncentrált bor, amely még keresi a saját karakterét, ahogy annak idején
én is.
Mindegyiknek saját története van.
És saját arca.
A boraim többsége spontán erjed, fajélesztő hozzáadása nélkül.
Hordóban érlelek, finomseprőn tartok, időt adok a boroknak.
Hiszek abban, hogy a hagyomány és a modern gondolkodás nem egymás ellenségei.
Nincs egyetlen recept.
Minden évjárat új kérdéseket tesz fel.
És minden bor egy új válasz.
A Hárslevelű Narancsbor esetében hosszú héjon áztatással, amfórával és hordóval is dolgozom, mert szeretem, amikor a bor kicsit kilép a komfortzónából.
Számomra a bor útkeresés. Játék, kísérlet, döntések sorozata. Nem célom mindenkit megszólítani. Azokat keresem, akik nyitottak, kérdeznek, gondolkodnak, és egy pohár bor mellett szeretnek beszélgetni.
Számomra a bor nem csupán ital.
Beszélgetés.
Zene.
Barátok.
Nyári esték.
Őszinteség.
Nem szeretnék mindenkinek megfelelni.
Azokat keresem, akik kíváncsiak, kérdeznek, gondolkodnak és szeretnek egy pohár bor mellett kapcsolódni más emberekhez.
Nem a díjak és a pontszámok miatt készítem a borokat, de jó érzés, amikor a szakma is visszaigazol.
Az első évjárat borai már rögtön kiemelkedő pontszámokat kaptak a Vince Magazinban, a Juhfark 2020 pedig harmadik helyezést ért el a Borsmenta Magazin Juhfark vaktesztjén.
A 2023-as évjárat borai ismét bekerültek a Vince Magazin válogatásába, ami számomra azt jelenti, hogy nem egyszeri szerencséről volt szó, hanem egy olyan útról, amelyen érdemes továbbmenni.
A legfontosabb visszajelzések azonban továbbra is azok, amikor a vendégek ezt mondják:
„Mintha a jó barátaimmal töltöttem volna az estét.”
Hiszek abban, hogy aki a saját útját járja, azt időnként megtalálják a kalandok.
Így kerültem be a Magyar Borászok Futballválogatottjába, amellyel 2024-ben megnyertük a Vino EURO-t Portugáliában.
2026 nyarán pedig a Toszkánában tartandó Európa-bajnokságon értünk el szép eredményt.
Az első borkóstolómon nagykövetek vettek részt.
A címkék története annyira megtetszett a Mongol Nagykövetség egyik képviselőjének, hogy a Petőfi-emlékév során Mongóliában több magyar rendezvényen is a szemüveges srác borait szolgálták fel.
2025-ben aztán kétszer is Lengyelországban jártam, először egy borfesztiválra hívtak meg Wroclawba kiállítóként, majd ugyancsak ide tértem vissza, a Lengyel Borászati Konferenciára, ahol kíváncsiak voltak a tapasztalataimra és előadóként számítottak rám egy kerekasztalbeszélgetésen.
Néha a bor egészen messzire visz.
Én pedig kíváncsian követem az útját.