a szemuveges srac_legl keramiamanufaktura, szoloskislak, balaton

Légli Kerámiamanufaktúra

Egy kora tavaszi, igazi kirándulós napon indultunk útnak a Légli Kerámiamanufaktúrába, hogy meglátogassuk Légli Attilát és szemügyre vegyük az amfóráit. Aki járt már a Balaton déIi oldalán található Szőlőskislakon, az tudja, hogy a Légli család kikerülhetetlen errefelé. Ottó, a nagytestvér, akit boros berkekben azt gondolom, nem kell bemutatni, Balatonbogláron borász. Géza a legkisebb, Szőlőskislakon alapította meg izgalmas borászatát, Attila pedig a középső gyermek, kakukktojásként keramikus mester lett, Géza testvére szomszédjaként.
Ottónál és Gézánál már voltunk korábban borkóstolón, viszont Attilánál most jártunk először.

(Elérhető a teljes interjú a youtube csatornán, katt IDE)

Attila a Gasztroangyal című műsorban is többször szerepelt már

Mikor megérkeztünk, rögtön feltűnt, hogy Attila is legalább olyan népszerű, mint testvérei, sorban jöttek boltjába a vásárlók és faggatták a szakma érdekességeiről. Korábban még a Borbás Marcsi féle Gasztroangyal is többször forgatott nála. Attila szeret mesélni, sztorizott arról, hogy a különböző területeken lévő agyagok milyen különbözőek, vagy, hogy hogyan kísérletezte ki a pálinkás butelláit és az amfórákat. Na meg persze megosztott néhány receptet a szabad tűzön való főzéshez, amit ha megjegyeztem volna, emlékeznék rá.

Légli Kerámiamanufaktúra, Szőlőskislak

No de visszatérve az amfórákra, Attilánál az egész szenvedély egy üvegballon összetörésével kezdődött, mivel az egyik pálinkás ballonnak nem tetszett a szabadesés. Ekkor döntötte el, hogy valami más tároló eszköz után néz, mert ez így azért mégsem járja. Az elsődleges szempont így az anyag masszívsága, illetve áteresztőképessége volt, jobban mondva ne eresszen át (maradjon bent a nedű, no). Beszélgetésünk ezen pontján Attila meg is jegyezte, hogy szereti a pálinkát, jó Isten pedig tartsa meg neki ezt a jó tulajdonságát!
Elkészültek tehát az első pálinkás butellák, aminek tartalmát először egy baráti, majd egy családi rendezvényen meg is kóstolták. Az eredmény átütő volt.

Legli Attila, amfora

Az üvegballonban érlelt pálinkákkal összehasonlítva, az agyag butellákban lévők sokkal érettebbek, komplexebbek voltak. Ezután kezdődtek a tudatosabb kísérletezések, amikor már az agyag mikrooxidációs képessége, illetve maga a butella zárása is szempont lett. A butellák után kezdődtek a kísérletek a nagyobb méretű tárolóedényekkel, az amfórákkal is.

Kitekintő: A mikrooxidáció egy érési folyamat a boroknál, amikor a hordóban/amfórában lévő bor, a légtérben lévő oxigénnel érintkezik, érik.

Maga a technológia is izgalmas és a végeredmény minden esetben megismételhetetlen, mivel a talajok agyagásvány összetétele területenként változó. A gyártási folyamat során először tömör kőagyagmassza készül, melyet kézi döngöléssel formáznak, majd magas hőmérsékleten, nagyjából 1200-1250 °C-on égetnek, legalábbis a Légli műhelyben.

Az amfóra lesz a jövő „hordója”?

Az első időkben a vállveregetésen kívül nem igazán volt nyitottság a magyar borászok részéről, majd egy Grúziát megjárt hazai borász rendelte meg az első amfórákat 2013-ban.

Kitekintő: Grúziában ősidők óta készítenek kvevriben (amfóra grúz megnevezése) bort, amiről egy másik posztban részletesebben fogok mesélni.

Mára annyira kinőtte magát az amfóra „láz”, hogy az 52 literes kapacitásútól egészen az 500 literesig készülnek a Légli Kerámiamanufaktúrában. Ez is annak a jele, hogy az elmúlt évben újra divatba jött ez az ősi tárolóeszköz a borászatban és főként a fiatalabb borászgeneráció nyit az újdonságok felé.

Amfóra láz Magyarországon

Magyarországon is többen bevetették az amfórákat, néhányan közülük: Dr. Bene Zsuzsanna Bodrogkeresztúron, Tokaj borvidéken, Csetvei Krisztina Móron, Balogh Zoltán a Somlón, a Somlói Apátsági Pincészetnél.

Légli Kerámiamanufaktúrában a szemüveges srác

Amikor ezt a cikket írom, az Amfórás Hárslevelűm már a palackban várja, hogy megkóstolják. Örömmel látom az amfóra jótékony hatását a borban, ugyanis érdekes karaktert ad a borhoz és nem utolsósorban egy igazi művészeti alkotás, a pince ékessége. Rendeléshez katt IDE 🙂

Attilától való búcsúzásunkat követően útba ejtettük a Fonyódi strandot, ahol gasztronómiailag elfogyasztottunk egy sajtos-tejfölös lángost a parti büfében és megcsodáltuk a szemben lévő hegyeket, amik mindig úgy hívogatnak, ha délen vagyunk.

Ha érdekel a teljes beszélgetés, nézd meg az interjút (katt ide), ha érdekelnek Attila termékei látogasd meg honlapját, ami http://www.legli.hu/