Primosten borvidék felfedezése

Ültünk az árnyékban és néztük a kopár, mediterrán tájat. A kabócák bódító zaja biztosította a folyamatos ciripelést a fülünkben. Orrunkban a hűsítő sós levegő keveredett a helyi vörösborral, megérkeztünk…

Úgy vágtunk neki a Dalmáciai nyaralásnak, hogy kb. zéró tudásom és zéró elvárásom volt a horvát borokkal szemben. Mivel minden borvidéknek megvannak a saját fajtái, borkészítési stílusjegyei, nem akartam abba a hibába esni, hogy össze-vissza kóstolok és a végén mégsem tudok meg semmit. Ezért csakis egyetlen borvidék boraira fókuszáltam, ami ráadásként Horvátország legkisebb borvidéke, a Primosten borvidék.

A legkisebb horvát boridék, Primosten

Ahogy elhagytam Primostent és Široke felé vettem az irányt, a táj hirtelen megváltozott. A keskeny út mindkét oldalán olíva- és szőlőültetvények váltakoztak, a dalmát tájban oly értelemszerű száraz kőrakások között. Épphogy elmúlt két óra, nem éppen borkóstoló idő, de kihasználtam, hogy elaludtak a gyerekek, meg hát mivel vezettem, a kóstolás is csak óvatos lehetett. Az úticél a Matošin borászat volt, nem jelentkeztem be, rábíztam mindent a véletlenre. A borászat Primostentől csupán 15 percre van. Mikor megérkeztem és beköszöntem, ketten boroztak épp a hűvösben, az egyikőjük a tulajdonos, Ivo Matošin, másikuk egy barátja, Davor. Velük volt még Davor versenygyőztes kutyája is, a ridgeback Khan. Szerintem mindketten meglepődtek, hogy ilyen korán vendég érkezett, de mire köszöntem, Davor a kezembe nyomott egy poharat és annyit mondott, hogy ilyen Babić-ot nem igen fogok máshol kóstolni. Szóval tényleg megérkeztem.

Babić, a különleges horvát vörösszőlő

Kiültünk a teraszra, elmondtam Ivonak, hogy szeretném megismerni a borvidéket és szívesen írnék róla, illetve készítenék egy vlogot is a borászatom honlapjára. Ivo bele is ment, mivel éppen marketing megakadásai vannak, örült is az ötletnek.

Szóval Primosten borvidék. Mivel a legkisebb horvát borvidékről van szó, méretei már-már viccesek, csupán 15km széles területről van szó, ami Primostentől Rogoznicáig tart. A terület érdekessége, hogy egyetlen szőlőfajtát termelnek, ami egy vörös szőlő, a Babić. A terület mészköves, kálciumban gazdag, enyhén agyagos, több méter mélyen sziklás. Ember legyen a talpán, aki itt szőlőt művel, de ahogy egy idő után világossá vált számomra, nem stresszelik itt túl ezt a dolgot. Csinálják, ahogy tudják, nem dőlnek a kardjukba akkor sem, ha éppen nem ideálisak a körülmények. Apropó ideálisak, nekünk, embereknek nem éppen ideális egy sziklás területet művelni, ez igaz, de a szőlő esetében érdemes látni, hogy minél kevesebb termést ad egy adott tőke, annál koncentráltabb lesz a szőlő és ebből adódóan jobb lesz a bor minősége. Primosten borvidékre a kis tőketerhelés különösen igaz, aminek az eredménye számomra és más borszerető számára, igen tetszetős.

Mostoha körülmények a szőlőnek, boldogság a kóstolónak

Visszatérve a pohár borra a kezembe. Ott hagytam abba, hogy leültünk a teraszon. Tetszik az az elképzelés, hogy valaki egész életében egy adott szőlőfajtával dolgozik, azt gondolom, hogy így sokkal jobban ki tudja ismerni a szőlőt és a bor ezáltal sokkal stabilabb minőséget tud hozni. A Babić egy tetszetős, helyi fajta, amit több száz éve termesztenek Dalmáciában és a legmagasabb minőségi besorolás alá esik. Borának illat- és ízjegyei között megtalálhatók a szilva, füge, kakaó, dohány. Nekem utóízben legtöbbször beköszöntött a meggy is. Tanninjai visszafogottak, így fiatalon is izgalmas, de jól áll neki a hordós érlelés is.

Miközben kóstoltuk a különböző évjáratokat, beszélgettünk. Ivo három helyen lakik, feleségével Šibenikben, a szőlőterület miatt a borászatnál is van hol aludnia és Široke faluban is van ingatlanja az egyszerűség kedvéért. A borászat épülete a kóstolóteremmel két éve épült. A munka oroszlánrészét egyedül végzi, ugyan felesége és lánya olykor besegít, de leginkább Ivo érzi magáénak ezt az életformát. Az első tőkéket az USA-ból hazatérő nagyapja telepítette 1928-ban, Ivo gyakorlatilag az ő általa megkezdett hagyományokat viszi tovább, az utóbbi két évben áttért az organikus, biodinamikus termelésre. Mára nagyjából 14 ezer tőkét nevel, amiről évi 3-6000 palackot készít.

Extrém alacsony tőketerhelés

Érdekességképpen, egy magyar területen 14 ezer tőkéről 14 ezer palackot már nagyon jó minőségben lehet termelni, tehát látni kell a Primosteni borvidék extrém területi adottságait Ivo palackszámainál.

Ivo borairól elmondható, hogy mind nagyon magas minőséget képviselnek, Primosten és Šibenik jobb gasztrohelyein is megtalálhatóak. A Babić mint fajta, kifejezetten tetszik számomra az összetett illat és ízjegyei miatt. Nagy potenciál van a fajtában, ezt a horvátok is így gondolják.

Ha Horvátország ezen részén jártok és kedvelitek a különleges borokat, mindenképpen látogassatok el Ivo Matošinhoz. Zárójelben megjegyzem, hogy Ivo szabadidejében windsurfözik (szélvitorla) és teniszezik, szóval elég cool arc. A nap mondása mégis Davorhoz kötődik, aki a beszélgetésünk egy pontján annyit mondott, hogy: „No time for bad wines, no time for bad people.” ami annyit tesz „Nincs idő rossz borokra, nincs idő rossz emberekre”. Azt gondolom ehhez nehéz bármit is hozzátenni. Jók legyetek. 🙂